talán holnap már...

• 2007-05-01 22:52:23  |  peszter  |  (hozzászólások: 1) Hozzászólás RSS

Részt vettem tegnap az orvosi vizsgálaton, volt tüdőröntgen, meg látásvizsgálat. Esküszöm, semmit nem bírtam elolvasni a jobb szememmel, aggódtam, hogy itt fog elbukni az egész projekt, hiszen melyik országnak kéne egy félvak lány? De végül az került a papíromra, hogy mindennel minden redben, doktorbácsi meg azt is mondta, hogy nagyon szép a tüdőm, és nagyon jól beszélek franciául, további sok sikert kíván. Csak egyszer röhögtem el magam, amikor a szívverésem vizsgálta, és a nagy csöndben hallani lehetett a szomszéd vizsgálóból átszűrődő kétségbeesett próbálkozást, ahogy szegény doktornő már 10 perce igyekszik megtudni a kedves idegenajkú pácienstől, hogy van-e néki gyermeke. Már a világ minden ismertebb nyelvén megkérdezte és a létező összes családmodellt fölvázolta, a köztes szünetekből gondolván pedig valószínűleg mostmutasdmeg részek is voltak. Eszembe jutott a Picasso kalandjai c. filmből az aquás jelenet, ha tudja valaki, hogy miről beszélek, meg az, hogy ezeknek az orvosoknak sincs itt könnyű dolguk. Végül, mikor kiléptem az orvosi szobából, egyből a recepciós pulthoz kellett mennem, ahol a kezembe nyomták a kiállított idiglenes munkavállalási engedélyemet, különböző igazolásokat és a munkaszerződésemet. Ez utóbbin egészen elcsodálkoztam, hogy mit keres itt, miért egy fehér köpenyes egészségügyi dolgozó adja ezt nekem? És különben is, az a munkavállalási engedély már ki is volt állítva, miért kellett akkor nekem ennyit várnom erre a vizsgálatra? Szivatnak ezek? Mindegy. A lényeg, hogy holnap elkezdem azt a munkát, amit február 13-án gondoltam elkezdeni. Végiggondoltam az elmúlt két és fél hónapot. Arra a következtetésre jutottam, hogy minden a legnagyobb rendben történt. Két és fél hónapig addig aludtam, amíg akartam. Magamnak osztottam be az időm. Itt volt ez a gyönyörű tavasz, amelynek minden cseppjét ki tudtam használni. Volt időm elmenni Marokkóba, valamint vendégül látni Szilvit és Gabit. Az intézeti munka kapcsán tök sok érdekes dologgal foglalkozhattam és rengeteg emberrel ismerkedtem meg. Elkészítettem életem első olyan önálló tervét, ami meg is fog valósulni. Szóval semmi gáz, most viszont para van, izgulok, mi lesz holnap, bár most már el sem hiszem, hogy tényleg elkezdhetek dolgozni. Valamit majd biztos kitalálnak még. Hát ennyi, késő van, le kéne feküdnöm aludni, azért mégis. Gondoljatok rám, ha van pár szabad percetek.